.png)
.png){kind=logo}
Egy ilyen semmitmondó mondat, hogy: „Kezdődik az iskola!” nem fog megzavarni! Nem leszek lelki beteg vagy rossz kedvű. Ugyanúgy teszek mindent, mint eddig: élvezem az életet!
Nem számít, hogy éppen magyar óra van, hogy valaki kint áll és monotonon olvas vagy szaval valami verset, aminek a felét sem értem, mert csak beszélek, beszélek és mesélem a padtársnak az elmúlt két és fél hónap történéseit. Nem zavar, hogy az osztályfőnök töri órán rám szól, hogy figyeljek – nem értem miért szakít félbe – és már folytatom is tovább…beleélve mesélem a szomszédnak, hogy milyen izgalmakban, bulikban gazdag nyári estéim voltak.
Közben eszembe jut, hogy milyen jól esne egy kis kávé, süti vagy szendvics vagy legalább csokoládéval kínálnának. Néhány foszlány megvan a logaritmusból, de igazából nem izgat. Aztán egyszer csak ráeszmélek, hogy a 24-es teremben vagyok, tudom, hogy innen most nincs menekvés, csak hébe – hóba szabadulok májusig. Minden tanár már most az érettségivel, továbbtanulással riogat. Megrettenek! Visszagondolok arra, hogy a Balatonnál milyen szabadnak éreztem magam. Mekkora bulit csinált a Punnany Zamárdiban, vagy milyen hatalmas volt Avicii a Szigeten! Most csak mesélek róla és várom, hogy csodálva hallgassanak a többiek, de mindenki csak azzal van elfoglalva, hogy őt hallgassák.
Megint jön a kezdet és én vegyes érzelmekkel várom. A negatívumok mindenki számára egyértelműek: felelések, dolgozatok, röpikék, ja! és az érettségi. Rengeteg lemondás, szenvedés, álmatlanság, izgulás. De azért vannak pozitívumok is: sportnap, szalagavató, karácsony, fordított nap. Bulik, vihogások, nevetések, büfézések, reggeli kávék, közös ebédek a menzán.
Holnaptól MUNKA! Tiszta nagybetűvel! Nem hangzik ez olyan szörnyen, erre is mondtak már valami olyan bölcsességet, hogy a munka nemesít…… Nem tudom, ki mondta, igazából nem is tetszik annyira, hogy megjegyezzem a bölcs nevet. Megint siettetni fogjuk az időt, hogy mikor lesz már egy kis őszi, téli, tavaszi szünet vagy olyan ünnep, ahol összecsúszik 3 szabadnap. Mi balgák nem fogjuk fel, hogy egyszer majd azzal szembesülhetünk, de gyorsan elteltek a napok és az évek. Hajlamosak vagyunk elfelejteni a horatiusi bölcsességet is: „élj a mának! Holnap mi lesz majd? Azt ne kutasd! A sors ahány napot nyújt, vedd nyereség gyanánt….”
Talán azért kell iskolába járnunk, hogy megismerjük ezt a sok bölcsességet?? Hát akkor nincs mit tenni, adjátok meg magatokat a szeptembernek, az októbernek és a többi hónapnak egészen júniusig. Én azt mondom azért sem leszek rossz kedvű, a nyári élményekről lehet még egy ideig mélázgatni csöndes tanári magyarázatok közben is. És év közben jönnek új élmények. Kívánom legyen minél több örömetek ebben a tanévben.
Tanárainktól pedig csak annyit kérek, hogy legyenek tudásunk erősítői, bölcsességek közvetítői. Legyenek hozzánk türelmesek, nagylelkűek és kitartóak!!
Titkon várom a júniust, de addig élvezem, élem az ÉLETET!