Pesti Nikolett írt

 

Adott egy nő, legyen E. 62 éves. Első látásra jól ápolt, igényes, korához képest igen jól tartja magát, sugárzik róla a jókedv. Néhány szó után fény derül műveltségére, tájékozottságára. Ha nem egy hajléktalanszállón ismerem meg, fel sem merülne bennem, hogy otthontalan.

Sok mindent látott és megélt, míg végül erre a sorsra jutott. Története kusza, de attól tartok mégsem egyedi. Egy, rosszabb esetben két gondatlan, felelőtlen szülő és a gyermek máris egyedül marad a nagyvilágban, állami gondozásba kerül, ami egész életére rányomja bélyegét. Óhatatlan a rossz társaság, pozitív példa hiányában nem lesz érték a tudás és a becsületes munka. Szerencsére akad ellenpélda. E. nem sodródott az árral, annak ellenére, hogy szülői támasza nem volt, megtanult egyedül boldogulni. Tanult és dolgozott, saját lakása és autója volt. Boldogan élhetett volna, míg meg nem hal… de ez nem az a mese. Élete újra nehézre fordult. Élettársa nemcsak, hogy alkoholistává vált, hanem agresszívvá is. Miután részegen haza tántorgott mindig megütötte E-t, mert ettől igazi férfinek érezte magát. Ha nem kaptak meg a napi alkohol adagot, akkor azért emelt kezet E-re. Mindig volt egy számára ésszerű indok, amiért bántalmazhatta. E. csak tűrt és tűrt, szerette ezt az emberi roncsot. Többszöri kórházi kezelés és egy késelés után E. úgy döntött, hogy elég volt, ideje tovább lépni. Budapestről egy közeli kisvárosba költözött… volna. Jóhiszeműségét és bizalmát ismét kihasználták, szinte egyik napról a másikra az utcán találta magát. Ilyenkor hová lesznek a kedves és segítő ismerősök?! Budapestről Kecskemétre került egy hajléktalan szállóra. Ennek immáron már 4 éve.

Kitörési lehetősége nem sok akad. Minden tőle telhetőt megtesz, de hiába a képzések és tanfolyamok, ha munkát nem kap. A havi néhány ezres támogatás szinte semmire sem elég. Jobb lehetőség hiányában kénytelen hajléktalanszállón maradni, egy esetfelelősre bízva magát. E. megalázónak érzi a megnevezést. Hol volt az a pont, ahonnan kezdve ő már esetnek és nem embernek számított?

E. ugyanaz maradt, ő nem, csak a körülményei változtak.